Eltelt egy év

2018. március 3-ig lehetek betegállományban, már megkaptam az utolsó táppénzes papírt. Ez azt jelenti, hogy hétfőtől már keresőképesként szabadságon leszek, a munka-viszonyomat közös-megegyezéssel szüntetjük meg, 2018. május 16-án, hogy 40 év szolgálati idővel nyugdíjba mehessek. Sajnos elég kevés lesz a nyugdíjam, kevesebb, mint amit eddig táppénzként kaptam, de úgy gondolom még mindig jobban járok, mintha hagytam volna, hogy leszázalékoljanak (hiszen igazából munkavégzésre nem vagyok képes). A szolgálati időről való egyeztetés eredményét már tavaly szeptemberben megkaptam a Nyugdíjbiztosítási és Adategyeztetési Főosztálytól (2016.12.31-ig 38 év 230 nap nők kedvezményes öregségi nyugdíjára jogosító idővel rendelkezem).

Sztómás lettem

BEFEKVÉS A KÓRHÁZBA MŰTÉTRE.

A befekvés napján délután az Intenzív Osztályon szúrtak meg kétszer, először a centrálvénát a jobboldalon, kb. a kulcscsont alatt, majd a derekamba, a gerincnél egy csövet, amit műanyagcsővel a bal vállamhoz vezettek, ez a fájdalomcsillapító injekció beadásához szolgáló kanül. Utána mellkas röntgenre vittek, hogy a légvétel rendben van-e.

Csak folyadékot fogyaszthattam egész nap (víz, szűrt leves, stb.). Délután 5 órakor megkaptam a hashajtót, ez kb. 2 óra múlva fejtette ki a hatását.

Félidő

2017, május 2-án telefonon érdeklődtem ismét, elkészült a PET CT kiértékelés. Kezdődhetnek a kezelések.
Akkor tudtam meg (előtte senki sem mondta), hogy a sugárkezeléssel egyidejűleg az elején 5 kemot és a végén szintén 5 kemot kell kapjak. Menjek máris a Lászlóba a kemoterápiás kezelések miatt. A telefon után kicsit összeszedtem magam és elindultam a László Kórházba, úgy gondoltam, hogy csak megbeszélés lesz, elmondják, hogy mire számíthatok, stb. Kb. egy órás várakozás után be is jutottam a doktor úrhoz, aki csak annyit mondott, hogy menjek vele, kivezet